Ördögmese

Image

ÖRDÖGMESE

Ördögmese

A kisördögök testvérek, akik a maguk kíváncsiskodásával a történet során számos helyzettel kerülnek szembe és egyre inkább saját maguk is el akarják dönteni miben, hogyan is vesznek részt. A kisördögök különféle mesebeli lényekkel találkoznak útjuk során, akiket a szereplők jelmezváltással és karakterváltással játszanak földön és légben.

Persze, hogy a színház varázslat! (..) Ha van, ami tényleg igazán közel áll a varázslathoz, akkor az csak valami ilyesmi lehet. Mert Simor Ágnes cirkuszi és táncos színtársulatának Ördögmese című előadása ebben, a varázslatban erős igazán, azaz a művészi cirkuszolásban, a táncos akrobatikában, a leleményes látványteremtésben. Jól tudja ezt a társulat, nem is fél használni az erejét: szó sincs arról, hogy tartanának a gyerekközönség esetleges rossz reakciójától, vagy szebben mondva, nem a gyerekek kedvére akarnak tenni, hanem tudják, a figyelem nemcsak a legegyszerűbb módszerekkel – például az egyértelmű fogalmazással, a lineáris és folyamatos történetmondással – tartható fenn ebben a korban sem, hiszen úgyis csak a minőség számít. Így a kajánabb fő-ördögöt meglopó három jószándékú, bár komisz ördög meséjét bátran újra meg újra megszakítják szöveg és szavakra lefordítható tartalom nélküli, hosszabb mozgásszínházi jelenetekkel. És ezek az Ördögmese legjobb percei, amikor az ördögök eljutnak azokhoz, akiket a másik ördög meglopott, hogy visszaadják a visszalopott holmit. Simor Ágnes rendezőként konzekvensen két világot működtet a színpadon: az ördögök vicces, földhözragadt jeleneteiét, meg a különféle tündérek, meselények és mitikus figurák légies, a fizikai törvényekre fittyet hányó, más szférákba kalauzoló jelenéseiét. Kétfátyoltáncot lejtő, szalagokkal hajladozó, égkupolából alácsüngő, egymással a levegőben, egy hintán lengedezve szinte összeolvadó tündérekkel, egymás hátára felhágó, összekapaszkodva, kecsesen fejre álló-átforduló alakokkal, tüzet egyensúlyozó, fellobbantó-kioltó erőkkel. A közönség pedig lélegzet-visszafojtott csendekkel, feszült figyelemmel követi, ahogyan szavak nélkül, csak képekkel, az azokból áradó hangulattal, légből elkapott érzésekkel festi le a társulat a jellemeket, varázshelyeket vagy új dimenziókat. Miközben Vázsonyi János, meg sokszor maguk a színészek is folyamatosan zenével kísérik, vagy nem is csak kísérik, inkább toldják meg, teszik kerekké, amit látunk, hol különös hangszerekkel, hol csak különös zenei ötletekkel."

Kovács Bálint (Színházi Kritikusok Céhe)

az előadás videó demója megnézhető: ITT.

Szereplők és alkotóársak: Zoletnik Sophie, Kiss Gergely Geret, Vincze Márton, Simor Ágnes

Zene: Vázsonyi János, Kiss Gergely Geret

Jelmez-, díszlettervezés és kivitelezés: Zoletnik Sophie

Szöveg, díszlet-koncepció, rendező: Simor Ágnes

Hang-fénytechnika: Szabon Balázs

Rendező, szövegíró: Simor Ágnes

Technikai leírás:

a produkció 5 szereplős + 1 fő technikai munkatárssal utazik  / 4 előadó, 2 zenész közreműködésével , 60perces.

Az előadás megvalósítható mind szabadtéren, mind színházi körülmények között.

Igényelt hangtechnika:

hangosítás, 2db, di-box, mikrofon-fúvós és ütős hangszerre. Zárt térben általános fény, min 4 lámpával is megfelel. Ha viszont van mód fénytechnika komplex használatára és beállásra, akkor viszünk saját fénytechnikust. Igény esetén a társulat saját hang és fénytechnikát is tud vinni.

Támogató: NKA